hejjhó

Elnézést kérek mindenkitől, aki néha idelátogat, de hálisten nincs időm blogot írni. Otthon mindent elmesélek.

újra itt: kis visszatekintés...

Sokan jelezték, hogy túl hosszú bejegyzéseket írok és ezért nem olvassák a blogomat.

Hát most annyit ígérhetek, hogy ez sem lesz rövid. :)

Ugyanis már vagy ezer éve nem írtam, és azóta nagyon-nagyon-nagyon sok minden történt, nem is tudom hol kezdjem.

Miután megjöttem Marburgból megkezdődött a visszaszámlálás, mert már nem volt sok hátra a hazamenetelig, amit már alig vártam. Azért közben sem haszontalanul telt az idő, jártam iskolába, meg barátkozni és kipróbáltam életemben először a vizipipát. Többször majdnem megfulladtam tőle, de legalább a többiek nem unatkoztak. :)

Aztán eljött a várva várt hazamenetel napja, persze ez sem ment simán bonyodalmak nélkül, de a lényeg, hogy túléltem és röpke 17 óra utazás után végre a saját ágyamban alhattam. :)

Jó volt újra otthon, a családdal, a barátokkal, a megszokott környezetben, érezni az ismerős illatokat, ismerős arcokat látni az utcán, jó magyar forinttal fizetni... Lementem Pécsre elintézni az ottani egyetemi dolgaimat, vizsgáztam (szigorúan másnaposan), éééés részt vettünk a börtön-karácsonyon is, ami igazán jól sikerült. Mivel mi nem voltunk ott, Petike tanította be a srácoknak a karácsonyi műsort, és idén versek helyett egy színdarabot adtak elő. Én álmomban sem hittem volna, hogy ezek a fiúk így össze tudják magukat szedni és egy annyira jó műsort csináltak, hogy öröm volt nézni. :)

Aztán szépen lassan elteltek az ünnepek, híztam közben vagy öt kilót, szépen elbúcsúztattuk az óévet is egy remek házibuli keretein belül. Eredetileg január 4-re szólt a visszafele jegyem, de minden porcikám tiltakozott az út ellen, ezért úgy döntöttem, hogy 10 nappal kitolom a téli vakációmat és áttetettem a jegyemet 13-ra.

13-án reggel 11-kor indultam el otthonról, a budapesti reptéren másfél órát ültem a gépben, mert a franciák éppen sztrájkoltak és nem lehetett Franciaország felett repülni, így egy laza kerülővel Afrika fele repültünk, ami összességében 2 és fél órás csúszást eredményezett. Nekem mondjuk ez csak jól jött, mert kevesebb időt kellett a reptéren töltenem az éjféli buszra várakozva, és szerencsémre találkoztam magyar lányokkal is, akik ugyanarra a buszra vártak és a végén tök jól sikerült ez a várakozás. Még egy kis pálinka is előkerült... :) Reggel 9-re érkeztem meg a lakásba.

folyt. köv.

marburg

Az elmúlt hetemet Marburgban töltöttem Eszti barétnőmnél. Az időjárás sajnos nem kedvezett nekünk, így nem tudtunk annyit kirándulni, mint szerettünk volna, de így is nagyon jól érzetük magunkat. Voltunk kétszer Frankfurtban, Kasselben és bejártuk Marbugot is. Megnéztem az egyetemet, voltam német nyelvkurzuson (amiből csak annyi maradt meg, hogy nagyon féltem végig nehogy felszólítsanak...), megismertem Eszti Erasmusos pajtijait, összetalálkoztunk tök véletlenül egy magyar gyerekorvossal, aki két éve ott él Marburgban. Egyik este be is ültünk vele és még egy magyar kint élő fizikus lánnyal iszogatni-beszélgetni, aranyosak voltak. Az utazásom természetesen most sem volt zökkenőmentes, nem szeretném nagyon részletezni, legyen elég annyi, hogy egyszer egy teli buszmegálló előtt estem keresztül a bőröndömön és hárman húztak fel. Ennek köszönhetően most úgy nézek ki, mint hat éves koromban, tiszta lila folt vagyok. :)

Aztán visszajöttem. Nem mondom, hogy jó volt, mert nem volt az.  Hiába voltam ott is idegen környezetben, de hosszú idő óta  először éreztem magam biztonságban. Valószínű ez annak is köszönhető, hogy értettem a nyelvet, 2000 km-rel közelebb voltam az Otthonhoz és ott volt valaki, aki szeretett. (ez most elég nyálasan hangzik, de így van)

Nem volt jó visszajönni.

De azóta már ismét belerázódtam az ittlétbe (nagyjából), a sulis csoporttársaim is nagyon aranyosak és már a csoportmunkából is kivettem a részem. Kiderült, hogy a zene kurzusomon 3, azaz három darab vizsgánk lesz: egy beadandó dolgozat, egy írásbeli és egy gyakorlati vizsga. Az írásbelin szólmizálnom kell, hallás után kottáznom; a gyakorlatin meg furulyázni meg énekelni... Na most erre mondják azt, hogy ciki. Nem baj, majd a karácsonyi szünetben gyakorlok... (remélem ennek ellenére is várnak haza... :) )

Ma volt az utolsó spanyol nyelvkurzusom, következő héten már vizsga, lehet izgulni...

Szerdán a lányokkal beíratkoztunk hastáncra, amiről kiderült, hogy csak két alkalommal lesz, az egyik ma volt, a második meg holnap lesz.  Elég vicces figurákat erőszakoltam ki magamból, a nőiességnek a szikráját sem sikerült megcsillantanom -pedig nagyon koncentráltam, de a darabos mozgásommal inkább egy varacskosdisznóra hasonlítottam. Szóval le a kalappal minden hastáncos előtt, kemény meló, kemény meló. Ezúton is emelem a kalapomat, kishugom. Holnap már talán jobb lesz, vagyis biztos, mert nem fogok belenézni a tükörbe. :)

Aztán a holnapi hastánci után megyünk Télapózni, mert húztunk és lesz ajándékozás, meg gin minden. És nagyszabású terveink között szerepel az is, hogy végre elmegyünk valahova táncolni, mert ez idáig még nem adatott meg.

Még az is lehet, hogy buzibár lesz belőle.

 

birthday party erasmus módra

Tegnapelőtt este suli után a Diához voltam hivatalos gesztenyesütésre, mert közösen kitaláltuk, hogy az milyen jó. :)  Aztán a Dia meglepett minket, mert ő meg egyedül kitalálta, hogy csinál finom olasz kaját, cukkinitortát. De hogy a kedvünkben járjon, kicsit magyarosította és tett bele hagymát is. :) Így a torta olyan lett, mint ő: olasz alap, magyar bolondériával. Nagyon jó volt minden, a hangulatot is beleértve, iszonyú sokat nevettünk.

Aznap este kaptam még egy meghívást is az egyik srác szülinapi bulijába, akivel együtt járok spanyolkurzusra. Nagyon aranyos fiú, de még soha nem beszélgettünk, és most meghívott. Nagyon örültem neki, de nem voltam benne biztos, hogy elmegyek, mert a Gergő nem tudta eldönteni, hogy jön-e vagy sem, mert éppen szakdolgozatot ír szegény, és egyedül nem mertem elmenni. Gergő felajánlotta, hogy menjek a lakótársával, Petrával. Petra egy finn lány, nagyon aranyos, vele is egy csoportba járok a kurzusra, de még vele sem sokat beszélgettem -ugye a nyelvi gátlásaim... Aztán addig-addig gondolkodtam, hogy mondtam magamnak, hogy nem lehetek ilyen beszari és ha nem megyek el, akkor itthon fogom a fejemet a falhoz verni, hogy milyen idióta vagyok. Így hát fél óra alatt gyorsan összekészültem, mert természetesen késésben voltam és vettem nagy ijedtségemben 3 üveg bort, hogy talán azzal majd kihúzom a kellemetlen perceket... :) Aztán felkerekedtem Petráékhoz, ahol iszogattunk egy kicsit, majd elindultunk és nagynehezen megtaláltuk a címet és meglepő módon Petrával végigbeszélgettük az időt, amíg a házak között kavirnyáztunk. Ennek ellenére nagyon izgultam, de már nem volt mit tenni,nem fordulhattam vissza. A fiúk egyébként nagyon finom vacsorával vártak minket (meg 3 üveg vodkával).

Adam, akinek a bulijába mentem lengyel fiú és két spanyollal lakik együtt, akik igazán aranyosak és meglepő módon még angolul is jól beszélnek. Először csak ők voltak otthon, aztán megérkeztek a többiek is és végül így állt fel a csapat : 5 lengyel, 2 török, 2 spanyol, 1 finn és 1 magyar.

Én soha nem gondoltam volna, hogy egy olyan estén, ahol senki sem beszél magyarul jól fogom magam érezni, de megtörtént... Mindent értettem, beszélgettem is sokat (kiderült, hogy beszélek angolul), megtudtam, hogy a kurva lengyelül is ugyanazt jelenti, mint nálunk, csak ott az egy kicsit erősebb kifejezés; és az hogy "alma van a zsebemben" törökül is ugyanígy hangzik. Szóval igazán tanulságos este volt, aminek persze itt még nem volt vége, mert elindultunk a Geografikba, az Erasmusos bulik állandó helyszínére. Persze telistele volt erasmistákkal, alig lehetett megmozdulni, de azért reggel 4-ig valahogy sikerült kibírnom. :)

Szóval túl vagyok az első olyan estémen, ahol nem szólaltam meg az anyanyelvemen (kivéve, amikor azt mondtam, hogy alma van a zsebemben), és bár nagyon nehezen szántam rá magam, egy cseppet sem bántam meg, hogy elmentem.  Sőt, igazán örülök neki...

csipet csapat

Az utóbbi pár napom elég gyorsan telt, van miről beszámolnom, úgyhogy gyorsan kezdem is.

Sikerült felvennem az óráimat, persze lecsúsztam a határidőről, de feltétlenül meg kell jegyeznem, hogy ez esetben nem (csak) az én hibám volt. Mert velem együtt szinte minden Erasmusos az utolsó pillanatra hagyta a papír leadást és kb. 300an egyszerre rohantuk meg a TO-t. Így kitolták kicsit a határidőt, úgyhogy minden rendben. A nagy sietségben felvettem gyorsan plusz két órát, hogy majd biztosan meglegyen a kötelező három. Így történhetett meg az, hogy lett egy zene-órám, amiről én azt gondoltam, hogy zeneelméletet meg zenetörténetet fogunk tanulni, persze erről szó sincs, helyette szolmizálok, ritmusra tapsolom a tititát és furulyázok. Igen.:)

A csoporttársaim is kezdenek hozzászokni a jelenlétemhez, már tudják, hogy én vagyok a külföldi lány; nagyon kedvesek, bár megszólítani még nem nagyon mernek, de nagyon segítőkészek. 

A másik órán, amit még pluszban felvettem, csoportokban kell dolgozni és 3 kedves lány befogadott, úgyhogy már van csoportom is és együtt kell majd beadnunk december 15-ig egy dolgozatot. Így majd minden héten össze kell ülnünk, hogy megbeszéljük a részleteket- biztosan nagy segítség leszek. :)

Múlt héten voltam koncerten a Dáviddal, másnap a Dávid barátainál (ahogy jóöreg Stefi tanácsolta anno), szombaton a Diával és a barátjával találkoztam, ahova aztán beesett még vagy 20 Erasmusos, így a végére egy spontán Erasmus-buli kerekedett. Nem volt rossz,megismertem pár nagyon kedves embert, beszélgettem is 3 nyelven felváltva, ahogy éppen eszembe jutott. De megértettek. :)

Aztán ezen a héten végig iskolában voltam meg spanyolt tanultam itthon, a lányokkal találkoztam párszor, teáztunk, beszélgettünk, csavarogtunk, igazi lányos délutánjaink voltak... :) El is tervezték a csajok (Zsófi - Zsuzsi), hogy szombaton megtartják a lakásavatójukat, mert most költöztek új albérletbe és ezt igazán illik megünnepelni, ugye. Szóval kitaláltuk nagyjából a programot, meg hogy készítünk majd igazi magyar pogácsát, meg főzünk forralt bort és megmutatjuk ezeknek a mindenféle népeknek, hogy hogy mulat a magyar... :)

Pénteken ugye a szokásos nyelvkurzus, ami komolyan mondom egyre jobb - bár  mindig úgy érzem utána, mintha leszívták volna az agyam-, de egyre több mindent értek. Lehet, hogy ez annak is köszönhető, hogy azért itthon is tanulok. Az agyleszívás ellenére este sokáig fent maradtam, mert letöltöttem magamnak a Csipet csapat első évadját :)  (olyan jóóóóó) és 3körül feküdtem le, majd hajnali 6kor arra ébredtem, hogy kedves lakótársaim haza-érnek dübörögnek egy hallhatóan jól sikerült buliból. Aztán nem csak ők értek haza, hanem Stefikének valami barátnője is megérkezett, aki először a kaputelefonra feküdt rá, aztán az ajtócsengőre, majd mikor bebocsájtást nyert torkaszakadtából elkezdett üvölteni, illetve olyan frekvencián sipított,amit szerintem még a denevérek is fogtak. Aztán hálisten elviharzott, kezdtem fellélegezni, erre megint megszólalt a kaputelefon és kezdődött minden előlről. 8óráig bírtam, aztán kimentem pisilni, hogy azért érzékeljék, hogy én is itt élek. Annyit sikerült elérnem, hogy Stefi becsörtetett utánam a szobámba és sűrű elnézéseket kért.... meg az üveg boromat. Még jó, hogy önzetlen a lelkem. Mondtam neki vigye, csak húzzon már el. 9kor megszólalt az ébresztőm, ami ezúttal kivételesen a telefonom volt és nem egy idegesítően vernyogó félrészeg román.

11re volt megbeszélve a lányokkal a közös bevásárlás és mikor elindultam, itthon még mindig dübörgött a buli  Monika (a román lány)... Délután hazajöttem lefürdeni, átöltözni, aztán irány a csajokhoz. Mire a vendégek megérkeztek kész lettünk mindennel, annak ellenére, hogy a ginből azért közben jócskán fogyott. :) Kb. 30an voltunk összesen, mindenféle náció; voltak olaszok, mexikóiak, spanyolok, oroszok, németek, írek és persze mi, magyarok. Nagyon jól sikerült a buli, jó volt a hangulat -meg persze a pogácsa és a forraltbor... ;) Fél 5ig maradtunk, aztán elindultunk, hogy feltegyük az i-re a pontot és célba vettük a buzibárt, mondván hogy ott mindig jó zene van. De sajnos, ahogy ez hajnali fél 6 körül lenni szokott, bezárták a helyet; így maradt a hazamenetel.

Vasárnap jött Oana (lány lakótársam) és elnézést kért az előző este miatt, nagyon aranyos volt, igazából tök jól esett. Persze Stefi azóta is hallgat mint szar a gazban (micsoda jellem), csak annyit közölt, hogy vett mosóport és majd adjam oda a rám eső részt. Imádnivaló ez a gyerek.

5 nap múlva pedig irány Frankfurt, megyek Esztihez egy kicsit feltöltődni; bár be kell vallanom hogy kezdem magam itt egészen jól érezni...

És már most tudom, hogy vannak olyan emberek, akik majd ha hazamegyek nagyon fognak hiányozni.

ajjajjajj

Folyamatban van az új bejegyzés, csak elég sok mindent kell bepótolnom, felpörögtek az események és el vagyok kicsit havazva, de jelentkezem nem sokára.

Amúgy minden rendben, jól vagyok. 

Azt mondják majd ez is elmúlik... :)

eltévedt idegen

Itt ez a város -
Nézem mint egy filmen,
Ahogy rohanok tereken, utcákon,
Előre lerakott kövezett vágányon.

A cipőm sáros,
S kulcsom ide nincsen.
Pedig kell , hogy valahol létezzen,
Ha már ledobott ide a véletlen.

Mint egy eltévedt idegen a sorsomat keresem
S mindaddig megyek míg érthető lesz ez a világ
Mindig és még tovább
Mint egy eltévedt idegen múlttal a szívemen
Mindaddig megyek míg otthonom lesz ez a világ

Itt ez a város- itt kellene élnem
Pedig mit sem tudok a végzetről
Csak néhány szabályt egy nagy könyvből
De az is félkész, így még azt sem értem
Hogy mire jó nekem a mérföldkő
Minek a célja végül egy útvesztő

Túl sok már a kérdés
Túl hangos a zakatolás
Nem hallom a választ ha valami nem lesz más

Itt ez a város nézem mint egy filmet
Ahogy rohanok tereken utcákon
Előre lerakott kövezett végtelen vágányon

Sosem láttam mégis itt van
Figyel, mindig néz és úgy vezet az úton
Mint egy láthatatlan kéz

Mint egy eltévedt idegen a sorsomat keresem
S mindaddig megyek míg érthető lesz ez a világ
Mindig és még tovább
Mint egy eltévedt idegen múlttal a szívemen
Mindaddig megyek míg otthonom lesz ez a világ

viharon túl, szélcsenden innen

Az elmúlt egy hetem elég rapszódikusra sikerült, jártam lent, fent és asszem most megálltam középen.

A lányokkal a főzőcskézés elég jól sikerült, a csudifinom pörköltön kívül elfogyott egy üveg gin, egy üveg bor és két üveg sangria. Nem éreztük rosszul magunkat, a konyhát egy idő után átalakítottuk diszkóvá, lekapcsoltuk a villanyokat, feltekertük a hangerőt és táncoltunk hajnali 2-ig. Aztán elindultunk egy helyre, amit a kis Stefi ajánlott (olyan is volt...), elmagyarázta, hogy merre kell menni, még térképen is megmutatta, aztán a végén csak át kellett menni a zebrán. Mi meg mint az őrültek forgattuk a térképet... :) Persze sikerült minket elküldenie valami rap-buliba, igen izgalmas volt mondhatom; stílusom is a rap, spanyolul meg egyenesen imádom... Mindezt leszámítva tényleg jól sikerült az este.

A másnap már kevésbé volt jó, este a kórházban kötöttem ki, tüneteimtől most megkímélnék mindenkit, legyen elég annyi,hogy nagyon ijesztő volt, a lakótársaim mentőt akartak hívni, amikor megláttak. Persze szegény Feri meg Lilla jött értem. Hajnali fél 4kor értünk haza... Mire odaértem,hogy megvizsgáljanak, már jól voltam, nem állapítottak meg semmit, "ilyen mindenkivel előfordulhat" . Valószínűleg a pánik mizériám jött elő, csak kicsit felturbózott formában.

Volt időm gondolkozni, amíg a kórházban voltam és rájöttem egy pár dologra.  Többek között arra, hogy valószínűleg mindez azért volt, mert seggbe rúgott kicsit az őrangyalom, jelezve, hogy nemigazán jó úton járok. Annyira nem tudtam elengedni az otthont, hogy egyfolytában vagy a gép előtt ültem és beszélgettem veletek hajnalokig, és utána délután 2ig aludtam (addig sem voltam egyedül), néha elmentem iskolába és vártam a csodát. Aztán rá kellett jönnöm, hogy csoda nincs, én vagyok, itt vagyok és épp itt az ideje, hogy végre megérkezzek Spanyolországba. Elhatároztam, hogy a lehető legkevesebb időt igyekszem "itthon", a lakásban tölteni, beülök kávézókba olvasni, tanulni, az egyetemen leszek, nekiállok sportolni és legfőképpen nem fogom sajnál(tat)ni magam, hanem nekiállok tenni is azért, hogy jobb legyen. Mert eddig csak másokat hibáztattam, hogy miért nem keresnek, miért nem foglalkoznak velem és valljuk be, ez elég csúnya dolog. 

Szóval amióta ezt elterveztem, azóta elkezdtek ömleni felém a programok és az emberek. Megérkezett kedden Zsolti (egy fiú Budapestről, aki egy "véletlen" folytán keveredett a Dávidékhoz Corunaba),aki állandó programot jelentett a számomra, mert mindenben benne volt, minden érdekelte; szóval egy elég pörgős srác. És a legjobbkor érkezett.

Így történt, hogy szerdán eljött velem iskolába (ja nem beszél ő sem se spanyolul, se angolul -nagyon jól kiegészítettük egymást...ketten néztünk nagyokat:)), délután hívott a Dia (olasz-magyar lány), hogy menjünk shoppingolni, Zsolti volt a sztájlisztunk, mindig megmondta, hogy mit vegyünk meg, mi áll jól mi nem. Így sikerült eltöltenünk 2 órát egy darab boltban...szóval amellett hogy jó az ízlése nagyon türelmes is.:) Amúgy tök jó hangulatban telt el a délután, tényleg olyan volt, mintha mi hárman régi cimborák lennénk, pedig szinte alig ismertük egymást. Este aztán felkerekedtünk egy Erasmusos Halloween partiba, nem volt rossz, annyira jó sem és még ha találtam volna is ismerőst, akkor sem ismertem volna fel senkit, mert kb. mindenki Drakula volt és vérzett a szeme-orra-szája... Ja, de volt egy csávó, ő méhecske volt... :D

Másnap ismét suliba mentem, csak ezúttal a Dáviddal, elintézni és véglegesíteni az óráimat, persze nem sikerült, mert mindenki az utolsó pillanatra hagyta és egyszerűen nem tudták feldolgozni ezt a sok embert, így meghosszabbították egy héttel a határidőt. Most 5 órám van, ebből 3at biztos össze tudok hozni, úgy érzem főleg az ének órán van nagy esélyem... :D

Csütörtök este elmentünk egy rock koncertre egy Mardigras nevű helyre, jöttek a Dávid barátai is, mindenki nagyon jó fej volt, meg kellett nekik tanítanom a leghosszabb magyar szót. Persze szegényeim nem tudták megtanulni, főleg hogy legtöbbször nekem sem sikerült normálisan kimondanom... A koncert jó volt (persze az énekes ölég meleg volt, gondolom ezt abból, hogy női ingben lépett fel és ennek megfelelően is mozgott. Nem tudtam összehozni a képet a hanggal.  Szószerint.), aztán beültünk egyhelyre, ahol mi bepunnyadtunk a Zsoltival és hazamentünk. Pénteken megint suli és este beültünk polipot enni. Elég érdekes étel, persze lefotóztam nektek, de higgyétek el, hogy az íze jobb... Boroztunk mellé, úgyhogy egész jó hangulatú kis este kerekedett.

Másnap én készítettem az ebédet, paellat -persze Dávid segédletével. Aztán elmentünk Santiago de Compostella-ba kirándulni. Santiago az El Camino (Az Út) zarándokút végállomása. Nagyon szép hely, mindenhol kagyló díszek vannak, mert ez a zarándokok szimbóluma.Hogy hogy nem itt is utunkba esett egy kocsma, ahol Matthias, a részeg tulaj fogadott minket és nagyon finom tintahalkarikákat sütött nekünk. Mire visszaértünk, a Lilla kagylóval meg kis sült halakkal várt minket, szóval sok tengeri izébizét ettünk.

Vasárnap délelőtt (november 1-én) elkísértük a Zsoltit az óceánhoz, mert ő mindenképpen fürdeni akart, hogy elmondhassa magáról, hogy ő novemberben fürdött az óceánban. :) Mi kint dideregtünk esőköppenyben a Dáviddal míg a Zsolti bent lubickolt. Aztán elmentünk a sétány alatt található hajléktalan "szállóra", amit úgy kell elképzelni, hogy a sétáló utca alatt van egy sziklás rész, ahova  a hajléktalanok beköltöztek ilyen mindenféle tákolmányokba. Mindezt azért tettük, mert van ott egy hajléktalan nő, aki fest és ki vannak állítva a képei a "lakásában".  Elég veszélyes oda eljutni, főleg esőben és szélben no meg balerina cipőben, mert elég szakadékos és sziklákon kell mászkerálni. De ott voltunk, túléltük, nem túl szívderítő látvány, de kedves volt a nőci. A képei nem valami szépek, de érdekesnek érdekes volt. Csuromvizesen hazaértünk, elbúcsúztunk a Zsoltitól, mert délután indult a vonata Madridba. Amíg megszáradtak a cuccaim, filmeztünk a Dávidéknél, aztán végre "hazajöttem". És most itt vagyok, megvagyok, persze a suliban megint szünet van, amit ki is fogok használni és megveszem végre a várva várt és hőn áhított csizmámat...:)

 

mi fán stefan

Az elmúlt napok mindegyikén megmutattam magam az egyetemnek; csak a szokásos dolgok történtek: levélfelolvasás, mosolygás, órán jegyzetelés (eddig csak egyszer fordult velem elő, hogy értettem mi zajlik az órán, de erről már beszámoltam). Egyik nap az egyik tanárnő igen bunkó volt, ilyen misszpicsa, meg se hallgatta a nyökögésemet, a felénél betessékelt (inkább behessegetett) a terembe és utána egy olyan szar órát tartott, amilyet az "így még véletlenül sem szabad órát tartani" című könyvben szóról szóra olvashatunk.

Jövő héten már le kell fixálni, hogy milyen kurzusokra akarok járni véglegesen és azt majd le kell jelenteni az otthoni egyetemnek. Nagyon izgulok, hogy jól válasszak, ez a tanárnő most igencsak gondolkodóba ejtett...

Szerdán este a magyar lányok elhívtak iszogatni egy nagyon hangulatos kis utcácskába, calimocho-t ittunk és tapas-t ettünk. Magyarul: leót (VBK) krumplis tojásrántottával. A calimocho és a tapas valljuk be jobban hangzott... :) Megbeszéltük, hogy kellene tartani egy magyaros estét pörkölttel meg nokedlivel és meghívtam őket mára egy kis főzőcskére. Úgyhogy hamarosan majd el kell mennem bevásárolni.

A héten sikerült kicsit összerúgnom a port Stefan nevű lakótársammal, azért csak kicsit, mert nagyon nem tudtam. :) Szerintem ha értene magyarul, már nem beszélgetnénk... Persze ez nem így van, de tényleg nagyon felhúzott. Kezdődött azzal, hogy Kata barátnőm tanácsára,(aki szintén volt már kint Erasmussal Spanyolországban és ő sem erasmusosokkal, hanem leginkább spanyolokkal és a lakótársaival barátkozott) mondtam egyik este Stefannak, hogy lenne-e kedve egyik este beülni valahova iszogatni, beszélgetni, ő meg Oana, meg a barátaik... A válasz az volt, hogy holnap nem, meg azután sem, csütörtökön meg megy valahova pókerezni, úgyhogy nem tudja... Mondom biztos nem értette, hogy mit akarok, elmondtam neki még egyszer, hogy nagyon nem jó, hogy mindig itthon ülünk, ki kéne mozdulni, csak egyedül nem szeretnék. Erre: "akkor menj a Dáviddal meg a Dávid barátaival."...

Mindezzel megalapozva a kellő hangulatot kettőnk között, az ezt követő estén mentünk el a lányokkal iszogatni és itt hagytam a szobában bekapcsolva a gépemet, hogy el tudjanak érni, meg félbe hagytam egy filmet, töltöttem is...stb. Mire megjöttem itt volt a gépem mellett a csikkes csésze (ami amúgy is a halálom), meg a cuccai, a gépem össze-vissza, mindent bezárt, a netet elnyomkodta. Komolyan olyan dühös lettem, hogy azt hittem megverem. És azzal dühített fel a legjobban, hogy elsomfordált meg sunnyogott, nem szólt egy szót sem, behúzta fülét-farkát. Aztán amikor elég indulatosan megkérdeztem tőle, hogy: EZ MIIII?!?!, akkor érdekes módon nem értette a kérdésemet (pedig igazán nem volt bonyolult) és mutattam neki, hogy eltűnt a net, a dolgaim, amiket itt hagytam. Hááát ő csak filmet akart nézni a netről, de valamiért nem volt jó és megpróbálta beállítani. Anyád. Aztán idejött simogatni, hogy "relax, Nóra, relax", na itt már magyarul mondtam neki, hogy ne nyugtatgass bmeg, és főleg ne nyúlj hozzám, hanem tűnj el. Az volt a legnagyobb baj, hogy csak nagy nehézségek árán tudtam amúgy is behozni a netet és totál elnyomkodta, azt hittem,hogy nem fogom tudni megcsinálni. DE mivel őstehetség vagyok -főleg számítógépek terén ;) sikerült megjavítanom.  Utána elmondtam neki, hogy nekem ez az egyetlen kapcsolatom a családommal meg a barátaimmal és ezért voltam annyira mérges. És azóta egyébként többször is bocsánatot  kért. Szóval már nincs harag; ez volt a kalandom Stefivel.

Ma nagytakarítást tartottunk, kellőképpen elfáradtam; de annyira jó volt a hipószag (sose hittem, hogy jól fog esni), az otthon jutott róla eszembe, meg amikor még régen apával vasárnaponként uszodába jártunk... De mielőtt a szüleim vérszemet kapnának: ez csak mostanra vonatkozik, otthon blokkolódik a hipószag-szeretet. :)

Húú, elszaladt az idő... gyorsan összekapom magam és megyek vásárolni.

tágra zárt szemek

Ajjajjajj nagyon sok mindennel tartozom, már jó régóta nem írtam. Igyekszem pótolni. :)

Kedd este: fantasztikus társaságom volt Eszti és Döbike személyében, akikkel kicsit megreformáltuk a kedd esténket. Eredetileg a pécsi albérletben szokott érni minket  egymás, némi bor és a hakunamatata társaságában. Most mindez áthelyeződött az éterbe, hárman a világ három különböző pontján ültünk a laptop előtt, mindenki kezeügyében a sör, a bor vagy a pálinka, csacsogtunk hajnalig és az áldott youtube-nak köszönhetően a hakunamatataról sem kellett lemondanunk...

Másnap vagy inkább már éjjel elért a betegség, szerintem lázam is volt, fájt a torkom, nem tudtam aludni, úgyhogy a szerdai egész napom pihenéssel telt. Este úgy volt, hogy megyek a magyar lányokkal bulizni, de utolsó utáni pillanatban lemondták és bár megígérték, de még azóta sem jelentkeztek... Tehát itthon ültem puccban-parádéban, kisminkelve, csiniben... aztán lefeküdtem aludni.

Csütörtökön elmentünk a Dáviddal megkeresni Viktort (akinél az órákat kell intézni), de kiderült, hogy Viktor a ferroli segítőm lett volna így hát Viktort hamar lecseréltük Paulára. Iszonyatosan kedves nő, megadott nekem 4 óracímet, hogy szerinte ezekre járjak, mert itt jófejek a tanárok. Aztán ahogy végeztünk, hazamentünk a Feriékhez, megebédeltünk és a szieszta végeztével útnak indultam megvenni a másnapi nyelvkurzusra a nyelvkönyvemet. Nem volt megadva pontos cím, csak az utca neve, természetesen eltévedtem, a lábamra vízhólyagok nőttek a sok sétálástól, aztán már arra vetemedtem, hogy útbaigazítást kérek. Természetesen mindezt a könyvesbolt előtt tettem. :) Amúgy azért nem találtam meg, mert én ilyen könyvekkel telerakott kirakatot kerestem, csakhogy a könyvesbolt meg az emeleten volt. Megvettem a könyvet, aztán elindultam cipőt meg csizmát keresni. Találtam is, de még mindig nem vettem meg, mert félek, hogy nem ő az igazi. Meg még az eső sem esik, de azért egyre sürgetőbb lenne, úgyhogy szerintem ezen a héten mindenképpen beiktatom. Visszamentem a Feriékhez, ahol megírtunk spanyolul egy levelet, amit a másnapi órán szándékoztam felolvasni a tanárnak. Arról szólt, hogy ez és ez vagyok, innen meg innen és nem beszélek még spanyolul, de már nagyon tanulom és hogy ennek ellenére járhatok-e az órára és vajon le tudok-e vizsgázni. Aztán hazajöttem, leültem a net elé, msn, e-mailek, majd Igazából szerelem. :) Minden este úgy alszom el, hogy bekapcsolok valami filmet; mert otthon is csak tv-re tudok elaludni. De most meg nem tudtam, végignéztem a filmet és még 2-kor is ébren voltam, holott hajnali fél 7-kor kelni kellett, mert kezdődött az isi...

Pénteken hajnali fél 7kor hullafáradtan felkeltem (és nagyon büszke vagyok magamra, hogy nem adtam fel már itt), összekészülődtem, kitakarítottam a konyhát, mert hányadékul nézett ki már napok óta és nem bírtam tovább (nem jött be a főnökösdi). Még csillagos volt az ég és a Hold is fent volt (gyönyörű volt), amikor elindultam 8 órakor, mert ugye 9-kor kezdődött az órám. Szépen be is értem fél 9re a suliba, minden busz jött pontosan, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Még jó, hogy korábban odaértem, mert azt nem tudtam, hogy melyik terembe kell menni, gondoltam majd megkérdezem valakitől, aztán útbaigazítanak. Aha... Senki nem tudta, ráadásul úgy néztek rám, mintha kb. az űrből jöttem volna (mondom, hogy nem aludtam sokat). 8.58-kor már épp feladni készültem, amikor megtaláltam a kiírást, hogy melyik óra hol van, így hát gyorsan lenyargaltam, de még itt is kétséges volt, hogy be merek-e menni. Megláttam a teremajtót, amit éppen akkor akart becsukni a tanárbácsi; mondtam egy életem, egy halálom én most bemegyek. Köszöntem Juan Alberto-nak, mondtam uno moment, elővettem a kis levelemet és miközben olvastam, ő nagyokat bólogatott és széles mosollyal betessékelt. Esztétika óra volt, amiből meglepően sokat értettem és ami még ennél is meglepőbb, hogy majdnem hozzászóltam az órához. Azért csak majdnem, mert mire kikerestem a szótárból, addigra már megelőztek. De amúgy jót mondtam volna. :) Aztán óra után felszedtem a Dávidot és elindultunk a városházára átjelentkezni Ferrolból, meg Millenium kártyát intézni,amivel olcsóbban lehet buszozni, meg biciklit bérelni, meg könyvtárba menni, stb. Sajnos nem jártunk maximális sikerrel, mert Stefan előbb járt ott, mint én és itt az a szabály, hogy aki előbb jelentkezett be egy bizonyos lakásba, annka alá kell írnia a többiek papírjait. És amíg nem vagyok bejelentkezve, addig kártyát sem igényelhetek, úgyhogy a bürokrácia itt is kiválóan működik. Örvendek. Délután visszabumszliztam a suliba, ugye a nyelvkurzus... Jó volt megint, tök hamar elmegy az idő ilyenkor és most párban kellett dolgoznunk és egy nagyon szimpi lánnyal kerültem össze, Antonietta, olasz. Estére a fiúk meghívtak magukhoz, mert megint főztek(ezúttal lencsét), de nem voltam bent biztos, hogy elmegyek, mert egyrészről nagyon fáradt voltam, másrészről meg közvetlenül azután hívtak meg, miután elsírtam nekik bánatomat, hogy mennyire egyedül vagyok. Végülis hazamentem, főztem gyorsan, aztán fél 11-kor mégiscsak beállítottam hozzájuk egy üveg borral. Jól sikerült a lencse is, meg az este is, kicsit berúgtak a fiúk, így 2-kor elindultunk bulizni. Végigrohantunk a fél városon (ez különösen a vízhólyagjaimnak esett jól), az erasmusosok törzshelyét persze gondosan kikerültük (de kívülről legalább már láttam!!!) és betértünk a mellette lévő "milk" nevezetű 15 négyzetméteres helyre, ahol hangos rockzene és cigifüst volt. Pontosan annyira éreztem magam rosszul, mint amennyire vártam, hogy végre elmenjek valahova bulizni. Sok mindenre rájöttem ezen az estén és most már abszolút értem Esztit meg Döbit, hogy nem bírják ezt a kötelező-ismerkedés dolgot. Szóval ez olyan, hogy ezen a kis helyen is egymást éri a verárjúfrom meg a dedondeeres meg a hogy hívnak, megy a vigyorgás ezerrel, meg hogy hajjdejó nekünk, hiperszuperboldog, hiperszuperaranyos, hiperszuperközvetlen mindenki, nekem meg hiperszuper hánynom kell tőle. Tudom, hogy ez most fura, mert erre vágytam és ezen rinyáltam idáig, de annyira műnek és legfőképpen őszintétlennek érzem ezt az egészet. Továbbá tudom, hogy az erasmus lényege, hogy piálunk ezerrel, de én erre perpillanat egyáltalán nem vágyom. Lehet, hogy ebben az is benne van, hogy ugye teljesen egyedül vagyok, nem erasmusosokkal lakom és egyedül kell hazamennem, nincs még biztonságérzetem meg olyan társaságom, akikkel igazán jól érezném magam. Nem tudom. Igazából fapina sem akarok lenni, viszont amit most itt leírtam az egészen olyan...  Amúgy őszintén hiszem azt, hogy meg fogom találni a saját társaságomat, akik hasonlóképpen érzik magukat, csak ez nekem valószínűleg kicsit több időbe fog telleni, mint másoknak. De addig is próbálom magam jól érezni és már egyáltalán nem stresszel, hogy nincsenek barátaim, mert tudom, hogy mindennek eljön a maga ideje.

Tegnap hevertem kifele a buli fáradalmait, mert annak ellenére hogy nem éreztem jól magam, 4-kor sikerült hazaérnem. Aztán elmentem bevásárolni, tanultam kicsit, hallgattam a stadionból áramló üdvrivalgást meg füttyögést (ugyanis meccs volt), aztán 8 után jött hozzám a Lilla, mert hozott nekem hősugárzót meg nylont az ablakomra, hogy ne jöjjön be annyira a hideg. Nagyon aranyos. Tehát amikor telefonált, hogy itt van a közelben és mehetek elé (mert nem tudta pontosan, hogy hol lakom), annyira akartam sietni, hogy ne kelljen rám a hidegben sokat várnia, hogy gyorsan felkaptam a kulcsot és kirohantam a lakásból. Abban a pillanatban, ahogy becsukódott az ajtó, rájöttem, hogy rossz kulcsot hoztam és kizártam magam a lakásból. Persze Stefan nem volt otthon. Nem volt mit tenni, lementem a Lilla elé, aki mindezen már meg sem lepődött. Elsétáltunk a lépcsőházig, ahol nem tudom, hogy mire számítottam; de amikor épp egy perce álltunk a hidegben, megláttam Stefant, aki a túloldalon haladt el a barátaival... Azt hittem, hogy rosszul látok, mert nem lehet ekkora szerencsém; elkezdtem rohanni, Lilla ordít: vigyázzautó, Stefan röhög, odaadja a kulcsot. Már ő sem lepődik meg semmin. Mi meg felszereltük a nylon-függyönyt, ettől most gumimatrac illatú a szobám.:) Amúgy a Lilla jobb, mint egy ezermester, komolyan.

Ma, büszkén jelentem, elkészítettem életem első töltött paprikáját! Mindig is tudtam, hogy tudok főzni, de ez tényleg nagyon jó lett. Aztán kicsit takarítottam, hajat mostam és nekiálltam készülődni, mert este koncertre voltunk hivatalosak a Dáviddal. Lilla és Feri énekelnek egy gallego (itteni népi) kórusban és felléptek a színházban egy folklór esten, arra mentünk. Jó volt, bár már voltam egy ilyenen első itt töltött napjaim egyikén és az jobban tetszett, mert kicsivel modernebb volt. És elfogultság nélkül mondom, hogy a Lilláék voltak a legügyesebbek.

És most itt vagyok és nagy nehezen a végére értem. Többet ilyet nem csinálok, hogy ilyen sok napot kihagyok, mert megérem bepótolni.

Holnapra/ mára Babinak és Alexnek nagy kalappal az államvizsgához, csók mindenkinek, nagymamámnak különösképpen, aki-mint ma hallottam- nagyon aggódik értem. 

2 hónap múlva otthon találkozunk!!!

mz/x jelentkezz!

Itt vagyok ragyogok, nem tűntem el, a lelkesedésem is töretlen, csak nem nagyon van miről írni. Az elmúlt három napban nem csináltam jóformán semmit, mert ugye ünnep volt és semmi nem volt nyitva. Bent döglöttem a lakásban, élveztem a lopott net nyújtotta luxust, néha főztem, néha sétáltam, olvastam, pihentem.  Ja,meg elkaptam valami betegséget a román lakótársnőmtől,  féltem, hogy a h1n1, de az nem lehet, mert az másmilyen. Úgyhogy most gyógyulgatok. Voltam bent az egyetemen, beregisztráltam magam, de ott is valami program szarakodik a gépen és nem tudnak beíratni minket (Erasmusosokat), csak majd november közepén. És akkor lesz majd diákom is... Valami Viktornál kell az óráimat intéznem, holnap megyek is hozzá, utána meg beszélni a tanárokkal, hogy hogyan tudom teljesíteni az órákat. Mert az úgy van, hogy azoknál az Erasmusosoknál, akik nincsenek birtokában a spanyol nyelvnek (...), azoknak általában egy fogalmazást kell leadniuk félév végén valamilyen előre megbeszélt témában. Csak addig mondjuk el kéne jutnom, hogy mindezt spanyolul el tudjam mondani... a 22-es csapdája. :)

Lassan nekilendülök a cipővásárlásnak, mert kb. egy hete keresek egy normális cipőt, de egyszerűen nem találok. Most itt a közelben kinéztem valami boltot, csak hát ugye a szieszta... azt ki kell várni.

Amúgy történtek ám azért velem ilyen aprócska dolgok,miközben sétálgattam. Nem olyan izgi, de azért leírom. Szóval láttam igazi szörfösöket. Még sose láttam ilyet élőben, nagyon jó volt, le is fotóztam őket, nagyon ügyesek. Nem voltak valami hatalmas hullámok, de olyan gyorsan mentek, hogy csak na és jó sokáig a szörfön tudtak maradni. Aztán láttam élőben egy leszbi párt. Még sohasem láttam élőben azt sem, ott álltak mellettem a járdán és csókolóztak meg tapogatták egymást. Mondjuk szerintem, ha leszbi, ha nem az, ennek nem az utcán van a helye (biztos én vagyok konzervativ), de ebben az esetben "örültem" neki, mert legalább elmondhatom, hogy én már láttam. Lassan már inkább a diplomámra kéne büszkének lennem, nem erre; de ami késik, az nem múlik... :) Van itt Corunaban (nagyot ugrunk, kapaszkodjatok) egy apácazárda, aminek láttam a kapuját. Ez olyan kapu, amin ha bemész nem jöhetsz ki többet. Nem szeretem az ilyen kapukat. És ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül, mert a Feri mesélte, hogy egy csomó szülő lázad itt ez ellen az apácarend ellen, mert toborozzák a lányokat. Azért én kíváncsi lennék, hogy mi zajlik odabent, de nyugi, nem fogom megnézni. :) (igazán tarthatnának valami nyílt napot...)

Mára asszem ennyit, aztán majd igyekszem valamit csinálni, hogy legyen miről beszámolnom, addig is tanulok egy kis spanyolt.

Azt már tudom hogy mondják, hogy bokacsizma...  :)

apaapakezdőőőődik!!!!!!

Szeretném leszögezni már az elején, hogy nem fizettem le senkit és meg sem mukkantam egész órán: de maradtam a haladó csoportban.

Ennek két oka lehet: 1. nagyon okosan bólogattam, 2. nem is haladó csoportban vagyok, hanem a kezdőben; de két kezdő van és én az erősebbik kezdőben vagyok. hehe :) Azért is döntöttem úgy, hogy nem változtatok csoportot, mert nagyon szimpatikus tanárunk van (Lorena), kézzel-lábbal mutogat és a végére -nemtom hogy csinálja- de nagyjából mindent megértek. A csoport 95%-át olaszok teszik ki (egyébként annyian vannak, mint az oroszok:)), akárhova nézel egy olaszt mindenképpen találsz, de ahol van egy, ott van másik 10 - szóval értitek. Azért is preferálják ennyire Spanyolországot, mert az olasz meg a spanyol nyelv nagyon hasonlít egymásra, sőt sok esetben meg is egyeznek bizonyos szavak, kifejezések. Szóval nekik igazán nincs nehéz dolguk... Mindemellett nagyon segítőkészek, barátságosak és közvetlenek, többször megkérdezték óra közben, hogy értjük-e a dolgokat és ha nem értettük, elkezdték magyarázni meg lerajzolni. Rajtam kívül egy magyar van a csoportban: Gábor, és végre találkoztam az összes magyarral (nem mindegyikkel a nyelvkurzuson, de erről majd később még lesz szó).

A kurzus amúgy nagy buli, mert oda van csődítve az összes Erasmusos (véééégre láttam őket:)) -kivéve azok, akiknek már nagyon jól megy a spanyol, ugye. Nagyon sokan vagyunk és asszem 6 vagy 7 (legyen inkább 7:)) csoportot indítottak, különböző szinteken.

Miután megismertem a fiúkat, elmentünk közösen befizetni a kirándulás-pénzt, de sajnos már elfogytak a helyek, szóval elvileg nem megyünk; gyakorlatilag a fiúk kitalálták, hogy a magyarokat nem olyan fából faragták, mint akiket ki lehet hagyni egy ilyen buliból, úgyhogy odamegyünk majd hétfőn és talán elvisznek minket... :) Nem fűzök hozzá sok reményt, de egy próbát megér.

Miután a kiránduláson megspóroltunk 10 eurót, a fiúk estére meghívtak magukhoz főzőcskézni, úgyhogy gyorsan hazaszaladtam, ledobtam a cuccaimat, felmarkoltam egy üveg bort meg a pálinkát (helló Babi) és elindultam babgulyást készíteni. Én azt hittem, hogy a srácok nem tudnak főzni, de mire odaértem már kész volt a pörkölt, félig a bab is (amit előtte be is áztattak), szóval nekem már nem sok szerep jutott és nagyon finom is lett. Az olaszoknak is nagyon ízlett (Gergő lakótársai), meg a pálinka is. Közben befutott még két magyar lány és itt térnék ki a nevekre, mert szerintem ezek után még sokat fogok írni róluk.

Tehát: Gábor1: a fiú, akinek egy ideig csak az e-mail címét ismertem. Gábor2: Gábor1 lakótársa, vele járok közösen a spanyol órára. Gergő: nála volt a főzőcske, 2olasszal és egy finnel él együtt. Ők mindannyian pécsről jöttek. Zsuzsi és Zsófi: spanyol szakos szegedi lányok, nagyon aranyosak; ők csak később csatlakoztak hozzánk és példányai azon keveseknek, akik nem járnak a kurzusra (amit egyébként bánnak is). Orsi: ő nem Erasmusos, de magyar; 1 éve dolgozik Corunában, az egyetemen, asszem angolt tanít.

Miután befejeződött a kajálás és minden elfogyott, felkerekedtünk valami "házibuliba". A házibuli annyit jelentett, hogy az összes, mégegyszer mondom: az összes Erasmusos ott volt; egy négyemeletes albérlet volt a buli helyszíne, én amikor odamentem, nem akartam hinni a szememnek...

4 emeleten folyt a gin, a rum, a sör, a bor az embertömeg, a mindenféle zene, a beszélgetés mindenféle nyelveken, egyszerűen elképesztő volt. Összefutottam a nyelvkurzusról már ismert arcokkal is, tökre megörültünk egymásnak.   ...aztán tovább is mentünk.:)

Találkoztunk ott még 3 magyar fiúval, közülük kettő ebben a négyemeletes albiban lakik (én egészen addig nem hittem el, hogy itt tényleg élnek emberek),ők András1 és András2. Aztán ott volt még Dani, aki szintén pécsről jött.

És velük be is zárult a Corunaban erasmusoskodó magyarok köre. Tehát 9en vagyunk: Gábor1, Gábor2, Gergő, András1, András2, Dani, Zsófi, Zsuzsi és én. Plusz ugye Orsi, aki nem erasmusos és plusz 2 a ráadás: ugyanis összefutottunk egy magyar származású olasz testvérpárral, akik közül a lány 1 éves gyakorlatát tölti Corunában, mert magyar származású olaszként Skóciából jött angolt tanítani spanyol gyerekeknek.:)    Itt így mennek a dolgok...

És ahogy tegnap este sétáltam hazafele (a buli -és másfél hét semmisemtörténés és senkivelnemtalálkozás után) egyfolytában az egyik kedvenc könyvem két mondata járt a fejemben:

"...ha egyszer kinyílik az ajtó valóságos lavina zúdul be rajta. Az egyik percben nincs semmid, a másik percben meg többet kapsz, mint amennyit el tudsz fogadni..." 

ocean es lila kabat

Nem voltam rest, igy elkeszultek a hon ahitott kepek rolam, az oceanrol es a lila kabatrol...

 

 

 

 

 

 

 

 

Keszitettem nektek videot is, de valamiert nem engedi felrakni, ugyhogy azt majdcsak akkor, ha megszereltem a rendszert. Addig erjetek be velem legyszi... :)

Sajnos most nincs tobb idom irni, mert megyek a spanyol tanfolyamra fel 5re. Az alapdolgokon kivul amugy eddig egy mondatot sikerult elsajatitanom (bocs fiuk a nagy izgalomban elfelejtettem, amit a repteren tanitottatok), az pedig a kovetkezo: los cojones sobre la mesa : a hereid az asztalon vannak.

Kivancsi vagyok tudnak-e ujat mutatni a tanfolyamon...

 

 

oregszem

Ugy latszik felettem is eljar az ido: kihagytam a bulit. Nagyon egyszeru oka van: mire 01.15-re ideertek a kiseroim egesz egyszeruen elfaradtam. Ugye egesz nap takaritottam meg rohangaltam es tudtam, hogy masnap ott kell lenni az egyetemen, mert 10.45-re idopontunk volt a to-n, ugyhogy letettem a bulirol. Banom is, meg nem is, de igy alakult. 

Szoval megint itt aludtam a Ferieknel, mert ugye koran (fel 10) keltunk a Daviddal es indultunk meghoditani az egyetemet, amibol annyi lett, hogy elertuk -ismet- hogy ne kuldjenek vissza Ferrolba. Teljes lelki nyugalomban mentunk oda es kb ketto es fel perc alatt leizzasztottak a Ferrol szo folyamatos ismetelgetesevel, de a vegere elinteztuk. Orakat meg mindig nem tudtam felvenni, mert a papirjaim meg Ferrolban vannak es csak akkor lehet majd intezkedni, ha itt lesznek. Addig meg students card-ot (diakigazolvany) sem kapok, ugyhogy lehet, hogy ugrott a hetfoi kirandulasom. :(

A nyelvkurzusommal halisten minden rendben -majdnem :), mert bar fent vagyok a listan, de valami halado csoportba raktak be... hat bizti meg fognak lepodni, alig varom, ahogy bamba arckifejezesemet latva attesekeljenek az ovisokhoz... :)

Ma mar majdnem megneztem a lakotarsat keresunk-ot, mert a David letoltotte nekem, de mivel mindketten ter-es idozavarral kuszkodunk, azt hittuk, hogy szerda van, pedig ugye csutortok es a David 15.40-kor rajott, hogy hivatalos valami meglepi szulinapi buliba 16 orara, ahova elvileg neki kene vinnie a zenet, amit meg nem irt ki. :) Szoval nagy rohanas, film kilove. Majd holnap. Talan.

kulcsfontossagu

Lakotarsaim: Stephan 23 es Oana szinten zenesz 23, midannyian rakok vagyunk, szep kis csapat. :) De en vagyok a rangidos (megeloztem Oanat kemeny egy nappal- koszi anya), tehat en vagyok a fonok :) - csak ok ezt meg nem tudjak... Amugy fonokhoz meltoan tegnap es ma egyedul takaritottam ki a kozos helysegeket, mindezzel peldat mutatva, hogy hogyan kell csinalni majd a jovoben...:)

Viccet felreteve tenyleg kidzsuvaztam a lakast -kezdve a sajat szobammal. Igazabol ez nem volt nagy kihivas, ugyanis a szobam van vagy ket es fel negyzetmeter (de az enyem).  Nagyon vicces kis szoba, minden el van rejtve benne. Ha bemesz nem latsz mast, csak szemben egy ketajtos szekrenyt, mellette egy ablakot, jobbra... nem, balra:) az egesz falat beterito szekrenysort. Es kettonel tobbet egyszer sem kell lepned, barhova is akarsz menni a szobaban.:) Igen, a szemfulesek eszrevehettek, hogy nem emlitettem sem agyat, sem asztalt... es itt jon a trefa-resze: a szemben levo szekreny az agy! Olyan, mint az amcsi filmekben, ilyen le-/kihajthato. Nagyon vicces. Csak az a baj, hogy kicsit lejt es lelog rola a labam... (Fecokam, neked lenne idealis) Az asztal meg ugy van, hogy az ablak ala van lehajtva es ha hasznalni akarom, csak felhajtom es ket pocokkel kitamasztom es mar mehet is a ujsagolvasas tanulas. Szoval nagyon praktikus. De ezen kivul van meg egy szobam, az lesz a targyalohelysegem. Van bent egy nagy korasztal, sok szek, talalo meg egy kinyithato kanape- de minden bizonnyal nem ez lesz a targyalasok helyszine. (bar ki tudja...) :)

Van amugy minden lenyeges a lakasban: furdo, wc, konyha, meg erkely is, bar az szerintem eletveszelyes, csak nagyon ritkan mereszkedek oda; kis picsanyi az egesz es olyan uvegfal valaszt el a nyolcemeletes melysegtol, amin egy 3 eves is siman atesne, nem hogy en. Szoval ahanyszor arra visz az utam, mindig erossen nekilapulok a falnak, es ugy szerzem meg amire szuksegem van (felmoso, porszivo, sopru...stb.) nagy oromet szerezve ezzel a szomszed hazban eloknek. 

Ja, tegnap is kisebb kalandba keveredtem, mert ugye bekoltoztem 5-en es akkor este/ejjel at kellett rohannom a Feriekhez, mert kiderult, hogy a repulojegyek, amiket a Daviddal lefoglaltunk nem jok (nem stimmeltek a neveink, meg nem tudtak leemelni a kartyankrol a penzt- szoval volt galiba) es ugy valtam el a kis romanjaimtol mivel csak egy db kulcsunk volt harmunknak, hogy ha masnap hazaernek, akkor majd hivnak, vagy kuldenek egy sms-t, olyan 3ora korul szamithatok rajuk. Itt ultem a Ferieknel meg 5 orakor is, sehol semmi, erre a Lilla elkezdte a fulembe ultetni a bogarat, hogy mi van, ha ezek roman bunozok, odaadtam nekik 200 eurot, nem kertem se papirt meg semmit, biztos atvertek, nem adtak kulcsot, ezek a romanok ilyenek...stb. Aztan annyira megijedtem, hogy irtam egy sms-t Stephannak, akirol kiderult, hogy valami netkavezoban pokerezik a baratjaval... Mondtam neki, hogy akkor legyen szives menjen haza, mert en lassan haza szeretnek menni es engedjem mar be legyen szives. Erre azt mondta, hogy ne haragudjak, de o most kezdte el a jatszmat, nem tudja otthagyni, menjek el a kulcsert. Megadta a hely nevet, amit nagy nehezsegek aran megtalaltunk a Davidddal es elmentunk lemasoltatni a kulcsot. 3 db kulcsot jelentett volna ez osszesen, de mondom nekem nem kell a postaladakulcs, azt nem masoltatom le. Vissza is vittem a kulcsokat Stephannak, mert meg el akartam menni bevasarolni, hogy nehogy szegenynek majd ram kelljen varnia. Ugy tunt, hogy minden a legnagyobb rendben, elmentem szepen bavasarolni mindenfelet amire szukseg volt es elindultam haza, amikoris leszakadt az eg. Tele voltam cuccokkal, esernyo mindig szokott nalam lenni, most persze nem volt, mit volt mit tenni, nem vagyok cukorbol, elindultam hazafele. Csurom vizesen beestem a lepcsohazba, fellifteztem a nyolcadikra es ott derult ki, hogy amit en postaladakulcsnak veltem, az a lakaskulcs. :) Ott alltam a sotetben a 10 kilos pakkjaimmal, csopogott rolam a viz, meruloben volt a telefonom es azon gondolkoztam, hogy vajon elmondjam-e az igazat Stefaneknak, vagy talaljak ki valamit, hogy ne tartsanak ennyire luzernek. Ugy dontottem, hogy mar most az elejen tudjak meg hogy mire vallalkoztak velem, tehat gyorsan oszeszedtem az angolomat es elmondtam nekik, hogy mi tortent es mondtak, hogy 20 percen belul itthon vannak. Meg is erkeztek vagy 50 perc mulva, jol kirohogtek, de nem voltak mergesek.

Aranyosak amugy nagyon. Nem csak ezert, sok minden masert is, tanitgatnak pl spanyolul, sokat beszelgetunk, jol megleszunk szerintem. Mindent osszevetve azert oruluk, hogy a Lilla nem hivta ki rajuk a rendorseget. (terve volt)

Ja, amugy amig a sotet lepcsohazban ultem, elterveztem, hogy ha vegre bejutok, akkor beteszem  a dirty dancinget a laptopba es arra fogok elaludni. Mert attol a filmtol mindig jo kedvem lesz. Nem csak azert mert gyerekkorom ota vagy ezerszer lattam es tudom kivulrol, hanem azert mert legutobb otthon neztuk csajosan, 3an lanyok (Eszti, Anna meg en, meg anya is kicsit) es egyutt hujjogtunk meg sohajtoztunk amikor meglattuk Johnnyt, ahogy szexisen tancol es a hajat razza es ahogy mondja, hogy bebit senki sem ultetheti a sarokba... Jajj de jo volt. De sajnos tegnap este nem lehetett benne reszem, mert a  szamitogepem azt irta ki, hogy nincs "kompatibilis dekoderem". Pedig tudhatna, hogy "ez egy erzes, egy szivdobbanas, papam papam, papam"...

Most este pedig hivatalos vagyok az elso nagy Erasmusos rendezvenyre. 23.30-kor kezdodik, botellión-nak (ivaszatnak) hivjak es a rendorseg mar ket hete erre keszul. Ilyenkor az osszes egyetemista, fiatal kiozonlik egy nagy terre es ott mulatozik, baratkozik, iszik, eszik, hanyik hajnalig. Jo murinak igerkezik...

Feliz cumpleanos!

...azaz happy birthday, azaz nagyon nagyon boldog 17. szuletesnapot kivanok az en egyetlen draga kistesomnak! Bar nem lehetek otthon, de nagyon sok-sok szeretettel gondolok rad ezen a napon (is) es amint tudjuk, igerem bepotoljuk!!! Aztan aki kapja, marja (Roland, eljott a te idod...) tessek elvinni egyet mulatni, tequilazni, karaokezni, asztalontancolni, mittudomen elvegre egyszer tizenhet a hugom... Elvezd ki tesom, aztan majd kerem a beszamolot! Szeretlek

csakugy

Eppen egy nagyszeru netkavezoban ulok ujdonsult lakotarsaim tarsasagaban, akik nagyon kedvesek es ahogy kiderult nem is olaszok, hanem romanok. A nevuket meg mindig nem tudom, asszem nem artana lassan utanajarni, mert kesobb meg cikibb lesz... :)Holnap daviddal megyunk intezkedni a spanyol bankomba, mert a bankkartyam Ferrolban van, en meg ugye itt es at kene kuldetnunk mihamarabb. Szoval holnap ez a program, meg orakat veszek fel es 8-ara van a tanulmanyi osztalyon idopontunk, ugyhogy akkor mar tiszteletemet fogom tenni az egyetemen is, akkor intezzuk el hivatalosan a coruñai tanulmanyaimat. 9-en megyek a nyelvkurzusra, ami elegge ramfer, bar mar azert fejlodok, beszelni ugyan meg nem tudok, de nagyon sok mindent mar ertek. Jot fognak tenni nekem nagyon az uj lakotarsak, mert a lany egyaltalan nem beszel angolul, ugyhogy vele kenytelen leszek spanyolul kommunikalni... Szerdan este ossznepi erasmusos mulatozasra vagyok hivatalos, mert itt valami nagy varosi unnep van, amit az egyetemen kikialltottak az "erasmusosok napjanak". Am legyen. :) Jovo hetfon ugyancsak az Erasmusosokkal megyunk kirandulni valami nagyon szep helyre, mar alig varom. Ugy nez ki szepen-lassan kezd beindulni itt az elet. Ma volt egy par perc, amikor kicsit elszontyolodtam, mert nagyon egyedul es nagyon kicsinek ereztem magam a nagyvilagban, de a kis romanjaim kizokkentettek halisten.:) Ide most csak ennyit szantam, de jon meg egy, mert van valami fontos, ami kulon bejegyzest erdemel...

megkaparinta-lak

Az elmult ket napban megallas nelkul lakast, illetve lakotarsakat kerestem; nekem elhihetitek, hogy itt egyik bonyolultabb, mint a masik; nem is mennek bele, mert mar abban elfaradok, ha visszaemlekezem. Lenyeg a lenyeg: nagy kuzdelmek aran holnap vegre bekoltozom a sajat, la Coruña-i alberletembe harom tarsammal egyetemben, akiket meg nem ismerek. :)

Meg csak az egyikukkel talalkoztam, de o nagyon szimpatikus, olasz fiu (asszem) a nevet nem jegyeztem meg, de a kesobbiekben majd biztos beszamolok rola. A lakas jo, de mindenekelott olcso es egyetemistakkal lakom, ami a legfontosabb. Internet egyenlore meg nincs benne, de utban van, a biztonsag kedveert azert kineztem a kozelben egy netkavezot, ugyhogy e tekintetben is meg vagyok nyugodva: tudunk majd egymassal kommunikalni. Azt meg mellekesen megemlitem, hogy ahogy kiteszem a labam a lepcsohazbol es teszek kb. 97,5 apro, de annal furgebb lepest, az ocean habjai csiklandozzak a kis talpikomat (ez kulonosen telen igazan fontos, de attol meg igy van). Egyszoval nem rossz a kornyek, varok mindenkit szeretettel!

Fontos esemeny tortent a minap, Eszti baratnom szinten belevetette magat az Erasmusos letbe es tegnap elindult Marburgba, ahova ma szerencsesen meg is erkezett. Aminek kulon orulok, hogy a vegen nem Moszkvaban kotott ki, az o eseteben ezen sem lepodnek meg... (Elofordul az ilyesmi, igaz, Babi...? :)) Szoval ezuton is sok szerencset es meg annal is tobb kalandot kivanok neki!

Kepzeljetek el, tegnap a Feriek elvittek ebedelni es megkostoltam a tortillat, meg eletemben nem ettem, nem is tudtam, hogy mi az, azt hittem, hogy ilyen chips-szeru kepzodmeny. De nem. A tortilla tulajdonkeppen tojasrantottabol es krumplibol keszult torta, amit meg lehet spekelni ilyen mindenfele dolgokkal, mint sonka, gomba, hagyma, kolbasz...stb. Szoval jofele cucc.

Le is fotoztam nektek, o az:  

Aztan ma az ebedet felesben oldottuk meg a Lillaval, o igazi Atlanti-oceani kagylot fozott paradicsomos-hagymas szosszal eloetelnek, en meg rakott sajtos-foghagymas csirkemellet sutottem krumplival. Minden nagyon finom volt. A kagylorol is keszitettem kepet, azt is mellekelem.

A gasztronomiai rovatot ezennel befejeztem. :)

Lefoglaltam tegnap a repulojegyemet hazanak, es a korabbi tervemet felulirtam, mert nagyon draga lett volna a barcelonai kiruccanas, ugyhogy Madridbol megyek majd haza december 18-an es januar 4-en jovok vissza. Ugy nez ki, hogy tarsam is akad a hosszu utra, mert David ugy dontott, hogy hazajon meglatogatni a nagymamajat karacsonyra, ugyhogy ezuttal mar majd nem egyedul tevedek el. :)

Most pedig megyek es szepen lassan osszekeszulodok a holnapi koltozeshez...

kuldetes: sikeres

A fejlemenyek valoban nem fogynak el, ime tehat a legujabb: orommel jelentem, hogy a kuldetesunk sikerrel vegzodott, ugyhogy athelyeztem a szekhelyemet Ferrolbol Coruñaba. Teszem hozza, hogy nem az en erdemem. Hat igen, meglepoen egyszeruen ment, nemhiaba nagy elony, ha az ember beszeli az adott orszag nyelvet... :)

Ebbol kifolyolag most hatalmas lakaskeresesi lazban egek, tobbetekkel ezert nem tudtam tegnap msnen kommunikalni, bocsi. Tegnap egesz delelott telefonalgattunk a Daviddal es kulonbozo emberektol probaltuk megtudakolni, hogy akkor en most orokre Ferrolban maradok-e vagy atjohetek es kutathatom itt tovabb a khm... pedagogiat. :) Aztan amint ez a kerdes biztossa valt, nekialltunk lakas utan nezelodni, de mivel nekem az a vagyam, hogy erasmusosokkal lakjak egyutt, ezert azt talaltuk a legcelravezetobbnek, ha felbaktatunk az egyetemre es ott keresgelunk "lakotarsat keresunk"^* kiirasokat - igy megis nagyobb az esely. Talaltunk is joparat, de amire hazaertunk es felhivtuk oket, addigra az osszeset kiadtak. Eszembe jutott, hogy van egy netes magyar cimboram, meg eletemben nem talalkoztunk, csak az e-mail cimet ismerem es tudom, hogy o is pecsrol jott erre a felevre Coruñaba, gondoltam megkerdezem tole, hogy nem tud-e valamit/valakit. Hat eppenseggel tudott. Van egy olasz lany (Lucia), aki a baratjaval keres lakast es mivel kettojuknek sokba kerulne, ezert keresnek egy harmadikat. Ugyhogy most harmasban keresunk egy haromszobas lakast, van boven, holnap megyunk oket megnezni, remeljuk meg kiadok. 

Ma reggel elmentem a cuccaimert Ferrolba, ugyhogy most atmenetileg a Ferieknel lakom, szegenyeken rajtukragadtam. (Apanak erre biztos lenne valami jo hasonlata, de nekem most egy sem jut eszembe...) Amugy nagyon aranyosak velem, nagyon rendesek, nem is tudom mi lett volna veluk nelkulem velem nelkuluk. :) Van itt egy ari kiskutya is, Luci (Kata imadnad es ha meglatnad kiadnad azt a hangot, amit meg en annyira imadok), akinek pont ugy kopog a kis karma a parkettan, mint a mi Szanikanak. Szoval most jol elvagyok, persze minel hamarabb szeretnek mar lakast talalni, hogy ne legyek a terhere senkinek.

Sokan kerdeztetek, hogy mi itt a legszembetunobb kulonbseg otthonhoz kepest. Hat a legelso es azota is az egyik legfantasztikusabb dolog, amivel talalkoztam itt: az oceanillat. Az szerintem felulmulhatatlan. De persze a latvany sem utolso. :) Es most ti is kaptok belole, ime:

Aztan, amit meg nem sikerult megszoknom es hogy oszinte legyek nem is vettem komolyan (pedig nem artott volna), az a szieszta. Ebben a spanyolok nem ismernek trefat. Delutan 2-3tol 6ig zarva vannak a boltok - kiveve az elelmiszerboltokat- aztan utana 8ig 9ig megint minden nyitva. Az elelmiszerboltokon belul viszont van egy resz, ami mellet sosem tudok elmenni megallas nelkul, ahol az ilyen tengeri cuccok vannak jegre teve. De mindenfele halak, polipok, rakok (amik meg elnek!!) meg egy csomo olyasmi, amit fel sem ismerek, de nem valami inycsiklandozoak. Az emberekkel kapcsolatban meg nem igazan sikerult leszurnom semmit, sem mentalitasban, sem kedvesseg tekinteteben, de rossz elmenyem meg nem volt. Viszont ebben a varosban el a Zara meg a Bershka tulaja! Itt lakik a Feriektol ket haztombnyire; o a vilag 8. leggazdagabb embere; bar tegnap bemondtak itt a hirekben, hogy szegeny visszaszorult a 10-re. Ezert elmentem es vettem magamnak gyorsan egy kabatot. :)

Majd meg jelentkezem, ha lesz valami izgi. Addig is irjatok jo sokan jo sokat, alig varom.

 

^{* ha valakinek megvan a film, legyszi kuldje el nekem valahogy. igeretet tettem, hogy megnezem meg mielott kijovok, csak valahogy nem jott ossze. koszi}

la Coruña kontra sampon

Hola mindenkinek!

 Nagyon koszonom a sok kommentet, nagyon jol esett, hogy ennyien irtatok, csak igy tovabb! :) A nagy siettseg miatt az elozo bejegyzesbol kimaradt, hogy mindez nem johetett volna letre, ha nincs a Fanni, aki megcsinalta ezt a csudiszep blogot, ezuton is nagyon koszi Fanko - franko. :)

Termeszetesen azota is van fejlemeny (mar miert ne lenne); ugy nez ki, hogy nekem telleg Coruñaban lenne a helyem, mert itt van a pedagogia tanszek, ugyhogy valamit igen elszurtam, vagy kozosen az itteniekkel. Holnapi programom az, hogy visszaszerzem az engem megilleto varost, mar szereztem egy tolmacsot is mindehhez (nem volt nagy kunszt: magatol ajanlkozott) David szemelyeben, o a vendeglatoim fia. Szoritsatok nagyon, hogy ne kelljen visszamennem a porfeszekbe.

Ja, megvolt a lablogatas az ocejjjanba, igen szuper volt, kagylokat is szedtem, meg csinaltam fotokat is; majd ha rajovok hogyan kell, akkor teszek fel ide is. Lattam Europa legregebbi mukodo vilagitotornyat is, szoval ez a nap sem veszett karba, bar sampont meg mindig nem sikerult beszereznem, ugyhogy a kepeken nem mutatok valami jol... :) Vicces amugy, hogy spanyol bankszamlam mar van, de samponom meg nincs.

Asszem ma csak ennyre futja, ez a legfontosabb, amit le akartam irni, holnap majd jelentkezem a fejlemenyekkel, mert azok sosem fogynak el. :)

hianyoztok nagyon

puszedli